Az érmék alapformáját előbb acélhengerekből vágják ki. Ezek a formák még csupaszak. Ezt követően a nyers érméket elektrolizáló kádba teszik, ahol rájuk kerül a bevonat.
A folyamat lényege, hogy a bevonandó fémet egy olyan só oldatába tesszük, amely tartalmazza a bevonat anyagát, például az acélérméket réz-szulfát oldatba (CuSO4) helyezve kapjuk a rézbevonatot. Az elektrolízis során a bevonandó érméket a negatív pólusra kapcsolva, az oldatban levő pozitív töltésű fémionok (pl. Cu2+) kiválnak a fémfelületen.
Az elektrolízis után az érméket megmossák, szárítják, majd hatalmas gépekkel rányomják a mintákat. Ezt követően jöhet a csomagolás.
Annak ellenére, hogy a tervezők hipoallergén érméket szerettek volna előállítani, egyes vizsgálatok szerint ez nem teljesen sikerült. Számos tudományos folyóiratban olvashatunk olyan kutatásokról, melyek szerint az euró érmék elegendő nikkelt tartalmaznak ahhoz, hogy allergiás reakciót váltsanak ki. Az emberek mintegy 10%-a érzékeny a nikkelre, bőrük kiszárad és viszketeggé válik. Ez főleg akkor jelentkezik, ha valaki hosszabb ideig érintkezik a nikkel tartalmú fémmel, pl. egy ékszerrel.
A legnagyobb értékű érmék (1 és 2 eurós) sárga része olyan ötvözet, mely 5% nikkelt tartalmaz, míg az ezüst színű mintegy 25% nikkelt. Szakértők szerint az új érmékből a szokásosnál több nikkel oldódhat ki az emberi verejték hatására és okozhat problémát. A nikkel okozta allergia főleg pénztárosokat, buszvezetőket, olyanokat fenyeget, akik a zsebükben hordják az aprópénzüket. Szerencsére csak a két legnagyobb értékű érme tartalmaz nikkelt. (Forrás: sulinet.hu Főző Attila László)
Feladat
Egy diáktársad jegyzeteit olvashatod, aki figyelmetlenségből helytelen sorrendben írta le az érmekészítés eljárását. Állítsd vissza a helyes sorrendet!
A bevonandó fémet egy sóoldatába teszik
Hatalmas gépek nyomják az érmékre a mintákat
A fémeket bevonó anyag elektrolízissel kerül az érmék felületére
Az elektrolízis után az érméket megmossák, szárítják